A Goliathus goliatus minden bizonnyal az egyik legismertebb és legnagyobb érdeklődésnek örvendő bogárfaj, amely a gyűjtők és a tenyésztők körében egyaránt népszerű.

Ez az útmutató azok számára készült, akik otthoni körülmények között szeretnék végigkísérni a faj fejlődését a petétől egészen az imágóig. Fontos kiemelni, hogy a G. goliatus az egyik legspeciálisabb igényű faj a bogarak között, ami komolyabb odafigyelést, pontos körülményeket és következetes nevelési gyakorlatot igényel. Kezdők számára alapvetően nem ajánlott, ugyanakkor megfelelő odaadással és utánajárással akár korábbi tapasztalat nélkül is sikeresen tartható.

A leírásban szereplő módszer egy saját, hosszú évek alatt kialakított nevelési technika, amelyet jelenleg is eredményesen alkalmazunk. A tapasztalataink alapján ez a megközelítés stabil és jól reprodukálható eredményeket biztosít.

1. Lárva nevelése
2. Bábozódás
3. Tenyésztés
4. Problémák kezelése
5. Pár egyedi példa

1. Lárva nevelése

A Goliathus goliatus lárváinak felnevelése ugyan a tartás összetettebb részei közé tartozik, mégsem ez jelenti a legnagyobb kihívást e faj esetében.

A lárvák kifejezetten robusztusak, jól tűrik a változásokat, és alapvetően jól alkalmazkodnak a környezetükhöz. Ennek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy a sikeres nevelés alapja a rendszeres, kontrollált és ciklikus gondozás. Ennek hiánya – akár csak kisebb mértékben is – szinte minden esetben negatív hatással van a fejlődési ütemre és az imágók méretére. A nem megfelelő odafigyelés gyakran kisebb méretű, gyengébb egyedeket eredményez, ami hosszú távon rontja a tenyésztés sikerességét és fenntarthatóságát.

A faj eredményes tartásához tehát elengedhetetlen a következetes megfigyelés, a fejlődési szakaszokhoz igazított beavatkozás, valamint a tartási paraméterek pontos betartása.

A lárvák számára ideális hőmérséklet 18–26 °C között van, ezen belül a stabil, ingadozásoktól mentes környezet biztosítása elsődleges szempont. Elhelyezésük lehetőleg sötét, napfénytől elzárt helyen történjen.

A megfelelő páratartalom 50–70% között mozog. Mivel a nevelés általában kisebb, zárt dobozokban történik, a páratartalom jól szabályozható a szellőzés növelésével vagy csökkentésével, illetve a szubsztrátumhoz adagolt víz mennyiségének módosításával. A túlzott nedvességet kerülni kell, mivel anaerob környezet kialakulásához vezethet, ami hátráltatja a fejlődést.

A lárvákat egyenként, elkülönítve kell tartani, mivel kannibalizmusra hajlamosak, ami közös tartás esetén komoly veszteségekhez vezethet. 

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a lárvák csak a petéből való kikelés után rövid ideig fogyasztanak általános, virágbogarak számára készült talajt. Amint megerősödnek, fő táplálékukká a magas proteintartalmú anyagok válnak. Ez a táplálkozási sajátosság teszi őket különlegessé, és ez magyarázza gyors növekedésüket, valamint azt, hogy viszonylag rövid idő alatt elérik a bábozódáshoz szükséges testsúlyt.

Itt tér vissza ismét a ciklikus gondozás fontossága. Amint megkezdődik a proteintartalmú táplálék etetése, a talajt célszerű 7-es pH értékű tőzegre cserélni, amely költséghatékony megoldás a tisztán tartásra. Fontos megjegyezni, hogy a lárvák már nem fogyasztják a talajt, a protein viszont nem képes hosszú ideig ehető formában maradni a dobozukban, ezért 3 naponta friss etetés szükséges.

Az el nem fogyasztott táplálékot minden alkalommal el kell távolítani, és frissel kell pótolni. Lényeges pontosan nyomon követni, hogy egyedenként mennyi proteint fogyasztanak. Ezért ajánlott pellet formájú táplálékot használni, mivel darabszámra könnyen mérhető a bevitt mennyiség. Az etetést megelőzően a pelleteket érdemes vízbe áztatni, mivel megpuhult állapotban a lárva könnyebben tudja elfogyasztani, emellett a nedvességtartalmuk révén a vízszükséglet egy része is biztosított.  Ha az előző adag teljes egészében elfogyott, a következőt növelni kell, míg ha csak kevés fogyott, akkor csökkenteni.

Ezzel a módszerrel biztosítható, hogy a nagy növekedésre képes egyedek megkapják a számukra szükséges tápanyagmennyiséget, és optimálisan fejlődjenek.

A lárvák számára használt tárolódoboz mérete fejlődési stádiumonként változik. Az L1-es lárvák esetében elegendő egy 150–280 ml-es doboz, L2-es stádiumban már legalább 500 ml szükséges, míg az L3-as egyedek számára 1–2 literes dobozt ajánlott biztosítani. A legmegfelelőbbek a lapos kialakítású műanyag dobozok, amelyeket hermetikusan le lehet zárni.

Fontos azonban, hogy minden dobozon megfelelő méretű szellőzőnyílások legyenek kialakítva, amelyeket mikropórusos szalaggal lehet lefedni. Ez a megoldás biztosítja a légcserét, miközben megakadályozza a kártevők bejutását. A szellőzőnyílások lefedése jelentősen csökkenti az atkásodás és egyéb fertőző jelenségek kockázatát, így nem válik szükségessé minden etetés alkalmával teljes átvizsgálás vagy beavatkozás.

A tárolódobozokat nem szükséges teljesen megtölteni talajjal. Mivel a lárvák ebben a fejlődési szakaszban már nem táplálkoznak a talajból, annak elsődleges szerepe a megfelelő páratartalom fenntartása. Ennek megfelelően elegendő annyi talajt elhelyezni az edényben, hogy az a lárvát minden pozícióban teljesen lefedje. Ez biztosítja a komfortos környezetet anélkül, hogy felesleges mennyiségű közeget használnánk.

A lárvastádium időtartama általában 5–7 hónap, amelyet számos tényező, elsősorban a hőmérséklet befolyásol. Magasabb hőmérsékleten a fejlődés gyorsabb, azonban ez gyakran kisebb testméretet eredményez. Mérsékelt, körülbelül 22 °C-os hőmérsékleten a fejlődés lassabb ütemű, ugyanakkor a lárvák nagyobb tömeget érnek el a bábozódás előtt.

Ezen időszak végére a nőstények jellemzően 30–50g, míg a hímek 50–90g közötti testtömeget érnek el. A 3 napos etetési ciklust a teljes lárvastádium alatt, tehát legalább fél éven keresztül következetesen be kell tartani. Ez a folyamat jelentős odafigyelést igényel, és a tartás egyik legnagyobb kihívását jelenti.

Bár fejlődésük más, hasonló méretű fajokhoz képest kifejezetten gyors, a 6 hónapos lárvastádium alatt számos probléma merülhet fel, amelyek az állat pusztulásához is vezethetnek. Az egyik leggyakoribb ilyen jelenség a főként proteintartalmú táplálékon megjelenő atkák elszaporodása a lárva dobozában. Kis egyedszámban jelenlétük általában nem okoz komoly gondot, azonban robbanásszerű elszaporodásuk már zavarja a lárvát, és hátráltathatja a fejlődését.

Amennyiben az atkák jelenléte számottevő, egy egyszerű, fürdetéses eljárással visszaállítható a higiénikus környezet. Éppen ezért is kiemelten fontos, hogy a tárolódobozok szellőzőnyílásait mikropórusos szalaggal fedjük le, mivel az atkák könnyen átterjedhetnek más egyedek dobozaira, ami gyorsan súlyos problémákat okozhat az egész tenyészetben.

A háromnapos ciklikus gondozás során minden alkalommal ellenőrizni kell az állatokat, és indokolt esetben el kell végezni a szükséges beavatkozásokat. Ezzel a megelőző hozzáállással az atkák és más nem kívánatos élősködők kordában tarthatók, így a lárva biztonságosan elérheti fejlődési potenciálját.

Megemlítendő egy másik, gyakran kezdő bogártartók körében előforduló atkatípus is, amely eltér a szabad szemmel is jól látható, mozgó atkák viselkedésétől. Ebben az esetben a lárva testfelületén sárgás vagy rózsaszínes, porszerű lerakódás jelenik meg. Ezek szintén atkák, azonban nem a közegben élnek, hanem közvetlenül a lárva testén telepednek meg, és azt használják élettérként.

Eltávolításuk jelentősen nehezebb, mint a mozgó atkáké, mivel rendkívül erősen tapadnak a lárva felszínéhez, így egy egyszerű fürdetéses módszer nem elegendő a kezelésükre. A hatékony megszüntetésükhöz először meg kell érteni a kialakulásuk okát: tapasztalatok szerint ezek az atkák csak magas páratartalom mellett képesek megmaradni. A probléma tehát leggyakrabban abból fakad, hogy túlzott mennyiségű víz került a közegbe, amit nem kísért elegendő szellőzés.

Mindkét atkatípus esetében kulcsfontosságú a talajcsere. Ideális esetben a lárvát teljesen új, friss közeggel töltött, tiszta dobozba kell áthelyezni, ezzel minimalizálva az atkák visszatelepedésének esélyét és biztosítva a lárva zavartalan fejlődését.

A porszerű atkák ellen a leghatékonyabb védekezés a páratartalom csökkentése olyan szintre, amely még a lárva számára megfelelő, de az atkák számára már nem biztosít életképes környezetet.

Az ideális testsúly elérése után a lárvák egy úgynevezett wandering phase (vándorlási fázis) szakaszba lépnek. Ebben az időszakban a talaj felszínén mozognak, már nem táplálkoznak, intenzíven próbálják elhagyni a tartódobozt. Ennek oka, hogy az addig használt tőzeg alapú közeg teljesen alkalmatlan bábozódásra, így a lárva ösztönösen igyekszik megfelelő környezetet keresni bábbölcsője kialakításához.

Ebben a fázisban különösen fontossá válik a megfelelően zárható doboz használata. A lárvák ebben az állapotban rendkívül erősek és mozgékonyak, mászóképességük is kiemelkedő más fajokhoz képest, ezért a szökés kockázata magas. Egy-egy kiszabadult példány rövid idő alatt jelentős távolságra képes eljutni.

A wandering phase addig tart, amíg a lárva nem talál számára alkalmas közeget, vagy el nem fogadja az adott feltételeket. Ha ez nem történik meg, előfordulhat, hogy a felszínen pusztul el, vagy sikertelenül próbálkozik bábozódni az alkalmatlan közegben. Ez utóbbi esetben is minimális az esély a túlélésre. A biztonságos bábozódás kizárólag azzal garantálható, ha a lárvát időben áthelyezzük egy megfelelő minőségű és struktúrájú közegbe.

A bábozódáshoz a fajnak speciális közegre van szüksége, amely agyag és homok keverékéből áll. Ez az anyagszerkezet elengedhetetlen a stabil és megfelelő szilárdságú bábkamra kialakításához.

A 60 gramm feletti hímeket legalább 5 liter térfogatú edénybe ajánlott helyezni, míg a kisebb egyedeknek – nemtől függetlenül – 2,5–3 literes doboz is elegendő. A tárolóedényeket teljesen fel kell tölteni a megfelelő összetételű közeggel.

A lárvát elegendő a közeg felszínére helyezni. Előfordulhat, hogy néhány napig még nem ássa be magát, azonban amint ezt megteszi, megkezdi a bábkamra építését. 

2. Bábozódás